Az elöző vershez kattints rám...
         

        I.

        ÁRADOZÁS

        Jaj úgy szeretlek ! Úgy szeretlek ! 
        Hallod? Bolond vagyok. Bolond. . . 
        Ezt zúgom egyre a szívednek. . . 
        De úgy szeretlek ! Úgy szeretlek !. . . 
        Szeretlek, érted, drága, mondd? 
        Nevetsz? Hülye vagyok valóban? 

        De hogy közöljem azt, amit 
        tudnod kell ? Semmi sincs a szóban 11 
        Várj, kitalálok valamit... 
        Hát igenis, a csók magában nem elég. 
        Valami fojt, zokog itt bennem és elég. 
        Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk. 
        Amit érzünk, ki kell fejezni még. 
        Többé-kevésbbé a szavakban élünk. 
        Szók kellenek, kell elemezni. 
        Kell, hogy kimondjam néked ezt ni. . 
        Tudd meg, mivel vagyok tele. . . 
        De bár találnék sok költői dolgot - 
        felelj nekem - több lenne-e, 
        mint az, hogy átölellek így, te boldog 
        hétköznapom költészete, 
        míg százszor és ezerszer fölsikoltok: 
        Te! Te! Te! Te!

         
        A következő vershez kattints rám...