Jaj úgy szeretlek ! Úgy szeretlek !
Hallod? Bolond vagyok. Bolond. . .
Ezt zúgom egyre a szívednek. . .
De úgy szeretlek ! Úgy szeretlek !. . .
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell ? Semmi sincs a szóban 11
Várj, kitalálok valamit...
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni. .
Tudd meg, mivel vagyok tele. . .
De bár találnék sok költői dolgot -
felelj nekem - több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
míg százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te! |