Nem jó1 vagyok ma este. Semmi fontos! 
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas. 
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass! 
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel, 
Kedves madárszavad fáj és úgy ingerel. 
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis? 
be hogyha nem bírom : aztán törődöm is... 
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog. 
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod? 
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen. 
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem. 
Aztán meg az idő. Az a baj itt. 
A bosszúság, a fáradtság, a lárma... 
De az istenre kérlek, legalább ma 
ne rakd ki nékem e kalapjaid!