Egy ujjal játszom ezt a dalt.
Hallgasd meg. Ülj le, kisgyerek.

Ha azt hiszed, hogy buta, majd
mondd meg nekem. Hát íme, halld.

Van egy csodaszép kedvesem. 
„Miért oly féltékeny? Így gagyog.
Hiszen csakis Önt szeretem
és hű vagyok!

Hogy ne szeressem? Nem lehet!
Mikor a társaság gyülöng, 
maga a legértékesebb, 
a legkülönb!

Magát imádom. Holtomig!
Mégis örökké félt. Ugyan.
Nem szép, hogy így csacsiskodik, 
tisztelt uram!”

Hát ez igaz. A szíve hű.
Nem csélcsap és nyilván enyém.
Őszinte is. És egyszerű. . .
De érzem én,

hogy valahol egy férfi van,
több nálam, egyszer idejő,
míg bús leszek, frissen, vigan
s megérti Ő.

És féltékeny vagyok és rettegek,
s zúg a fejem s a szívem maga van. . .

Nézd ezt a dalt írtam Neked.
kis madaram.