Az elöző vershez kattints rám...

        XVI.

        DUALIZMUS

         
        Most magyarázd el, minthogy érthetetlen,
        mért szólsz te így: "a zongorám, virágom"
        s: "a könyved, a kutyád"... Aztán, te lelkem,
        sokszor így is kiáltasz önfeledten:
        "majd megveszem ezt-azt, ha látom,
        az én pénzemből, amit félretettem".

        Csak a közöst, mindíg azt említed!
        Ilyesmiből mi kérdést nem csinálunk;
        enyém, tied, enyém, tied.
        Ha igazán szeretsz, minek?
        Mondd: "könyv, kutya" és így valld a hited:
        "a mi virágunk".
         
        A következő vershez kattints rám...