XXX.

BÖLCSESSÉG

 

Ne lássunk nagyra dőre ésszel; a Boldogság, bárhogy keressék, nem mindegyik bokorba fészkel. Ahhoz kevesebb idegesség, vagy tán ezerszer ennyi pénz kell. Lásd, a való értékesebb még. Érjük be hát vele ezentul, azzal, mi van, lemondva önként: két régi szerető, ki felgyul, megőrül, elveti az önkényt, időnként. Sok már az is, hogy itt a Földön két ember csöndbe megmaradhat, s hogy mindíg egymással törődjön, együtt van és csak néha hallgat. Aztán ha lelkünk magaunt s ha túlfeszítve az agyunk olykor nagyralátók leszünk, nyilván rossz a természetünk, vagy tán túlokosak vagyunk.