Kedvenc verseim...

        Az elöző vershez kattints rám...
         
        Kiáltani szeretném, s nem lehet, 
        még súgni se szabad a nevedet, 
        még gondolni se, - jaj, elárulom, 
        pedig elül csak azt visszhangozom, 
        a hangos titkot, mely életem 
        úgy édesíti, édes nevedet: 
        nevedet, édes, a pár szótagot, 
        mely tündéri burkoddá változott, 
        röpítő kőzegeddé, nevedet, 
        mely körém gyújtja az emlékedet, 
        fűszerként csendít a nappalon át 
        s beillatosítja az éjszakát, 
        s úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy 
        már majdnem Te vagy, amit beszívok, 
        már majdnem Te: minden lélegzetem 
        veled itat és zsongat édesen: 
        édes neved betölti szívemet 
        s csak titka, te, vagy nála édesebb. 
         
        A következő vershez kattints rám...