Az elöző vershez kattints rám...

        XVIII.

        MAGYARÁZKODÁS

         
        Ne kezdjük újra! Meg se várom:
        minek, minek a magyarázat?
        De te akarod minden áron?
        Vigyázzunk, a fejünkre lázad.
        Búsat, csunyát mondjunk még? Egyre húzod.
        Mint mondhatunk, az Istenért?...

        Kérlek, ne szólj! Hadd gombolom ki blúzod:
        Az sokkal-sokkal többet ér
        Amit te mondanál, tudom előre,
        én picikém. Tehát, gyere, gyere!
        Vetkőzz le gyorsan. És ne szólj felőle.
        Szeressünk. Ennek ez a módszere,
        megmagyarázni röviden,
        egymás mellé feküdni, meglásd.
        Ne duzzogj. Vesd le a szoknyád. Igen.
        A testeink, ők, értik egymást.
        Na jőjj s ne légy olyan fejes.
        Megvolt a pörpatvar, helyes,
        de elfelejtjük, drága, nyomba,
        mihelyt idelépsz nesztelen.
        Hát jőjj hamar, hamar! karomba,
        jőjj meztelen...

         
        A következő vershez kattints rám...