Az elöző vershez kattints rám...

        XIX.

        TÜNŐDÉS

         
        Kíváncsi játék és szeszély
        a szerelem először
        Reánk tekint egy szem, beszél,
        ígér s lángunk előtör.

        S minthogy magunkat szerfelett
        szeretjük s ez nagyon jó,
        szeretjük őt, aki szeret,
        hisz ízlésünk hasonló.

        Hálálkodunk, kis bánatunk
        megosztjuk véle szépen.
        Nagyon hamar reákapunk
        s udvarlunk is, cserében.

        Már úgy mondjuk, mint szerepünk,
        mit elmondtunk ezerszer.
        Aztán azért is szeretünk,
        mert már elkezdtük egyszer.

         
        A következő vershez kattints rám...