Az elöző vershez kattints rám...

        XX.

        VERESÉG

         
        Ez mégse járja! Nékem lágy a szívem. 
        Megpróbálom, hogy visszabántsalak, 
        ha bántsz. De nem megy, bárhogy is feszítem, 
        én sorvadok a gyötrelem alatt. 

        Te a nagy duzzogást is állod, 
        a durva nézést, hosszú csendeket... 
        Hát ne gonoszkodj vélem, áldott! 
        Ha szenvedek, én roppant szenvedek... 

        ... Őrültség! Átadom a pengém, 
        bevallva, hogy mi a titok... 
        Most tudja már, hogy mi a gyengém: 
        él majd vele s még győzni fog...

         
        A következő vershez kattints rám...